Ugrás a tartalomra
12 Months Warranty 12 Mo. Warranty Order Today = Shipped Today Shipped Today Over 15.000+ Satisfied Clients 15K+ Clients
Choosing Photoelectric Inductive Sensors

Fotoelektromos induktív érzékelők kiválasztása

Egy leállt szállítószalag, egy elmaradt darabszámlálás vagy egy sorrendi vezérlésre nem reagáló munkahenger hibája gyakran egyetlen kis terepi eszközre vezethető vissza. A fotoelektromos és induktív érzékelők kifejezést gyakran használják beszerzési igényekben, de két egészen különböző érzékelési technológiát takarhat. A megfelelő cserealkatrész kiválasztásához először meg kell határozni, mit érzékel az eszköz, hogyan van felszerelve, és miként kommunikál a meglévő vezérlőáramkörrel.

A régebbi gépeket karbantartó csapatok célja ritkán a rendszer újratervezése. A cél a megbízható működés helyreállítása olyan kompatibilis alkatrésszel, amely illeszkedik a meglévő konzolhoz és kábelhez, megfelel a PLC-bemenetnek, és eleget tesz a gyártási követelményeknek. Ezért az eredeti katalógusszám az elsődleges választás, de a mögötte álló műszaki adatok is fontosak, ha az eredeti érzékelőt már nem gyártják vagy nem kapható.

A fotoelektromos és az induktív érzékelők nem azonos eszközök

Az induktív érzékelők fizikai érintkezés nélkül érzékelik a fémet. Az érzékelőfelületen elektromágneses mezőt hoznak létre, majd reagálnak, amikor egy vas- vagy nemvasfém céltárgy belép ebbe a mezőbe. Gyakran használják acélból készült gépelemek helyzetének ellenőrzésére, fogaskerekek fogainak érzékelésére, raklapütközők működésének ellenőrzésére és a munkahengerek aktuátorainak helyzetfelügyeletére.

A fotoelektromos érzékelők fényt használnak. Az érzékelési módtól függően olyan tárgyakat észlelnek, amelyek megszakítják, visszaverik vagy visszajuttatják a fénysugarat. Olyan anyagokat is képesek érzékelni, amelyekre az induktív érzékelők nem alkalmasak, többek között kartont, műanyagot, fát, üveget, címkéket és késztermékeket. Gyakran használják termékek jelenlétének érzékelésére, palackok számlálására, csomagok észlelésére, élek érzékelésére és a szalagpálya felügyeletére.

A különbség a cserealkatrész kiválasztásának minden szempontját befolyásolja. Az induktív érzékelő hasonlíthat egy hengeres fotoelektromos érzékelőre, és mindkettőnek lehet háromvezetékes egyenáramú csatlakozása, de attól, hogy a házuk vagy a csatlakozójuk megegyezik, még nem felcserélhetők. A fotoelektromos egységnél a megfelelő érzékelési módra és hatótávolságra van szükség. Az induktív egységnél a megfelelő érzékelési távolság és a céltárgy anyagával szembeni érzékelési teljesítmény számít.

Léteznek speciális eszközök, amelyek többféle érzékelési funkciót egyesítenek, vagy egymás mellett helyezhetők el kompakt automatizálási egységekben. A fotoelektromos és induktív érzékelőkkel kapcsolatos megkeresések többsége azonban a két technológia közötti választásra vagy egy meglévő gép pontos cserealkatrészének beszerzésére vonatkozik.

Kezdje azzal, hogy meghatározza, mit kell érzékelnie a gépnek

A keresés leggyorsabb szűkítéséhez határozza meg a céltárgyat az érzékelő helyén. Ha a céltárgy egy fémlap, bütyök, konzol, tengely vagy a gép valamely szerelvénye, általában az induktív közelítésérzékelő a megfelelő választás. Ha a céltárgy bármilyen anyagból készülhet, vagy nagyobb távolságból kell észlelni, általában a fotoelektromos érzékelés a jobb megoldás.

Az induktív érzékelésnek vannak korlátai. A szabványos modelleket jellemzően acél célpontra megadott értékek alapján minősítik, és a tényleges érzékelési távolság alumínium, sárgaréz, rozsdamentes acél vagy más nemvas anyag esetén csökkenhet. Ha az érzékelőt a maximális névleges hatótávolság közelébe helyezik, csere után időszakosan működhet, ha megváltozik a célpont anyaga vagy kissé eltér a rögzítési pozíció.

A fotóelektromos érzékelésnél alaposabban meg kell vizsgálni az alkalmazást. Az átmenő fénysugaras érzékelők külön adó- és vevőegységet használnak. Megbízható, nagy hatótávolságú érzékelést kínálnak, mivel a tárgy egyszerűen megszakítja a fénysugarat, de mindkét eszközt be kell állítani, be kell kötni vagy rögzíteni kell. A prizmás fényvisszaverő érzékelők az érzékelővel szemben elhelyezett prizmát használnak. A diffúz fényvisszaverő érzékelők közvetlenül a célpontról visszaverődő fényt érzékelik, így egyszerűbb a telepítésük, teljesítményük viszont jobban függ a célpont színétől és felületétől, a távolságtól, valamint a háttérviszonyoktól.

Például egy mozgó szállítószalagon lévő sötét kartondoboz érzékeléséhez más fotóelektromos kialakításra lehet szükség, mint egy átlátszó műanyag palack érzékeléséhez. Az átlátszó tárgyak, a fényvisszaverő csomagolások, a polírozott fémek és a termékek változó színei egyaránt téves jeleket okozhatnak, ha az érzékelési mód nem felel meg a feladatnak.

Rendelés előtt ellenőrizze az elektromos jellemzőket

Egy érzékelő mechanikailag megfelelő lehet, de akkor sem fog működni, ha a kimenete nem kompatibilis a gép vezérlőivel. Cserealkatrész beszerzése előtt ellenőrizze a tápfeszültséget, a kimenet típusát, a bekötés módját és a terhelési követelményeket.

A legtöbb korszerű egyenáramú érzékelő névleges 24 VDC tápfeszültséggel működik, de a feszültségtartományok eltérőek lehetnek. Régebbi rendszerekben váltakozó áramú, AC/DC, 12 VDC vagy más kialakítású tápellátás is előfordulhat. Soha ne feltételezze, hogy egy M12-es csatlakozós érzékelő 24 VDC-s PNP-eszköz. A csatlakozó típusa nem határozza meg a kimenet elektromos jellemzőit.

A leggyakoribb egyenáramú kimenettípusok a PNP és az NPN. A PNP érzékelő az áramkör pozitív oldalát kapcsolja, míg az NPN érzékelő a negatív oldalát. A PLC bemeneti moduljait az egyik vagy a másik bekötési módhoz tervezték. Ha egy NPN érzékelőt PNP modellre cserél anélkül, hogy módosítaná a bemenet bekötését, a jel általában nem jut el megfelelően a vezérlőrendszerhez.

Azt is ellenőrizze, hogy a kimenet alaphelyzetben nyitott, alaphelyzetben zárt vagy programozható-e. Ez határozza meg az érzékelő állapotát, amikor nincs célpont a közelében. Az alaphelyzetben zárt kimenet szándékos választás lehet hibaészleléshez vagy a gép biztonsági logikájához, ezért egy elhamarkodott csere megfordíthatja a PLC-től elvárt állapotot.

Fotóelektromos modelleknél ellenőrizze, hogy világosra vagy sötétre kapcsoló működésre van-e szükség. Világosra kapcsoláskor a kimenet akkor aktiválódik, ha a vevő elegendő fényt érzékel. Sötétre kapcsoláskor akkor aktiválódik, ha a fény útja megszakad, vagy a visszaverődés a beállított érték alá csökken. Egy kartondobozok átmenő fénysugaras érzékelésére szolgáló alkalmazásban ez a beállítás közvetlenül befolyásolja, hogy a PLC jelen lévőnek vagy hiányzónak érzékeli-e a terméket.

Ellenőrizze a fizikai kialakítást és a szerelési körülményeket

A rögzítési méretek különösen fontosak, ha áll a berendezés. Az induktív érzékelők gyakran M8, M12, M18 és M30 méretű menetes hengeres házzal kaphatók, de önmagában a henger átmérője nem elegendő. Ellenőrizze a menet hosszát, az érzékelőfelület helyzetét, a ház hosszát, a csatlakozó tájolását és a kábel kivezetésének irányát. Egy olyan cserealkatrész, amely jobban benyúlik a védőburkolattal határolt területre, ki van téve az ütődés veszélyének, még akkor is, ha ugyanabba a tartókonzolba csavarható.

Induktív típusoknál állapítsa meg, hogy az eredeti érzékelő síkba szerelhető vagy nem síkba szerelhető-e. A síkba szerelhető érzékelők érzékelőfelülete egy szintbe szerelhető a környező fémfelülettel. A nem síkba szerelhető érzékelők körül szabad helyet kell hagyni, mert a közeli fém befolyásolja az elektromágneses mezőt. Nem megfelelő típus választása esetén csökkenhet az érzékelési távolság, vagy nem kívánt kapcsolás következhet be.

A fotoelektromos érzékelők házának kialakítása sokkal változatosabb. A kis téglalap alakú érzékelők, a hengeres érzékelők, a villás érzékelők és a külön erősítős optikai szálas rendszerek mind más-más szerelési problémára nyújtanak megoldást. Rendelés előtt hasonlítsa össze a rögzítőfuratok távolságát, a lencse irányát, a csatlakozó helyét és a fénynyaláb geometriáját a felszerelt egységével.

A környezeti feltételek is számítanak. A nagynyomású mosás, a hűtőfolyadék-köd, a koptató por, a rezgés, a magas környezeti hőmérséklet és a kültéri használat mind csökkentik az érzékelő élettartamát, ha nem megfelelő a burkolat vagy a ház anyaga. Nedves feldolgozóterületeken megfelelő behatolás elleni védelemmel és kompatibilis kábelcsatlakozással rendelkező egységre van szükség. Erős rezgésnek kitett berendezéseknél érdemes odafigyelni a csatlakozó rögzítésére és a szerelvényekre. Egy próbapadon működő érzékelő nem biztos, hogy sokáig bírja egy sajtológépen vagy csomagolósoron.

Kiindulásként használja a meglévő cikkszámot

Meghibásodott érzékelő cseréjekor eltávolítás előtt jegyezzen fel minden, a címkén szereplő jelölést. A gyártó teljes cikkszáma a legjobb információforrás, mivel egyetlen terméksorozatban is számos, eltérő kimenetű, hatótávolságú, csatlakozású és logikai beállítású változat lehet.

Ha a címke sérült, jegyezze fel a gyártót, a ház kialakítását, a méreteket, a kábel vagy a csatlakozó érintkezőinek számát, a feszültséget, a kimenet vezetékeinek színét és az érzékelési alkalmazást. A felszerelt érzékelőről és a tartókonzolról készült fényképek segíthetnek elkerülni a hibákat. Fotoelektromos eszközök esetén a fényvisszaverő, a sugárzó, a vevő vagy a céltárgy helyét is tüntesse fel. Induktív eszközöknél azonosítsa a céltárgy anyagát és a hozzávetőleges légrést.

Egy működő gyártósoron általában a pontos cserealkatrész jelenti a legkisebb kockázatot. Megőrzi az eredeti rögzítési elrendezést és elektromos kialakítást, valamint csökkenti az üzembe helyezés idejét. Ha a pontos alkatrész már nem kapható, szóba jöhet egy helyettesítő típus, de azt a tényleges alkalmazás alapján kell ellenőrizni, nem csupán a külseje alapján kiválasztani.

A használt és többletkészletből származó alkatrészek különösen értékesek lehetnek, ha a gép egy már nem gyártott érzékelőcsaládtól függ. Egy bevizsgált, azonos sorozatba tartozó cserealkatrész üzemi szempontból jobb döntés lehet, mint a konzolok átalakítása, a kapcsolószekrény újrahuzalozása és a PLC-logika módosítása egy újabb konstrukcióhoz. Kritikus berendezéseknél egy kompatibilis tartalék alkatrész polcon tartása olcsóbb lehet, mint kivárni egy nem tervezett leállás végét.

Gyakori cserehibák, amelyeket érdemes elkerülni

Több hiba is rendszeresen elkerülhető hibaelhárítási munkát okoz. Ha csak a ház átmérője alapján rendel, előfordulhat, hogy nem megfelelő érzékelési tartományt, kimenettípust vagy rögzítési módot választ. Ha feltételezi, hogy minden háromvezetékes érzékelő bekötése azonos, károsíthat egy bemenetet, vagy érvényes jel nélkül hagyhatja a gépet. Egy diffúz reflexiós fotoelektromos érzékelő prizmás modellre cserélése olyan reflektor felszerelését teheti szükségessé, amelynek a gépen nincs hely.

Gyakori probléma az érzékelési tartalék figyelmen kívül hagyása is. Egy olyan érzékelő, amely tiszta és megfelelően beállított állapotban éppen csak érzékeli a céltárgyat, meghibásodhat, ha a normál szennyeződés, rezgés, termékváltozatosság vagy hőmérséklet-változás is megjelenik. A tényleges üzemi körülményeknek megfelelő érzékelési tartományt és módot válasszon, ne csak azt vegye figyelembe, hogy karbantartás közben kézi teszttel sikeres volt-e.

Biztonsági funkcióknál ne tekintsen egy általános induktív vagy fotoelektromos érzékelőt a biztonsági minősítésű eszköz közvetlen helyettesítőjének. A biztonsági áramkörökre külön redundancia-, felügyeleti, válaszidő- és tanúsítási követelmények vonatkozhatnak. A cseréknél az eredeti gépdokumentációnak és biztonsági kialakításnak kell irányadónak lennie.

Gyakorlati útmutató az érzékelők gyorsabb beszerzéséhez

Ha áll a termelés, először keresse meg a gyártó teljes cikkszámát, majd vesse össze a beszerelt vezetékekkel és az alkalmazással. Ha a pontos alkatrész nem érhető el, ebben a sorrendben hasonlítsa össze az érzékelési technológiát, a tápfeszültséget, a kimenet típusát, a logikai állapotot, az érzékelési tartományt, a csatlakozást, a rögzítési méreteket és a környezeti besorolást. A külső hasonlóság legyen az utolsó, ne az első szempont.

A Used Industrial Parts olyan karbantartási és beszerzési csapatokat támogat, amelyeknek új, használt és már nem gyártott automatizálási alkatrészekre van szükségük, anélkül, hogy egy teljes rendszerfrissítés késleltetné a javítást. Nehezen beszerezhető érzékelőpótlások esetén a teljes azonosító adatok révén van a legjobb esélye a beszerzési csapatnak arra, hogy gyorsan kompatibilis egységet találjon.

A megfelelő érzékelő az, amely helyreállítja a kívánt gépjelet anélkül, hogy újabb vezetékezési, rögzítési vagy megbízhatósági problémát okozna. Dokumentálja a beszerelt alkatrészt, ellenőrizze a kritikus műszaki adatokat, és tartson készleten egy bevált tartalékot olyan berendezésekhez, amelyek nem engedhetnek meg maguknak újabb váratlan leállást.

Vissza a bloghoz